Azt hittem vége ....már nem talál rám , ki boldogságomat visszaadná . Felbukkant ő a fellegekből .....megsimítja lelkem a lágy szellő . Nem féli mondani , hogy szeret ....e szót hallani , oly kedves nekem . Éjjel és nappal is , csak ezt hallgatnám ....szívemet öleli , mint egy dallam a zongorán . Szépsége belülről fakad ...vak , ki nem látja .... mily ...

Valahogy magunkban kéne rendet rakni ....lelkünket , szivünket és elménket a jóra vezetni . Érezni a szépet és a jót ...s megtalálni a HÁLA szót . Elvesztettük ...azt mi fontos ...magával sodor az a sok rossz . Pedig , csak annyit kéne ......NEM FIGYELNI RÁ .....csendben leülni ....imátkozni már . Tudtad e , hogy imát mondani ....nem csupán ...

Elrepülök a fecskékkel ...én is magasba szállok . A hosszú úton talán ...otthonra találok . Viharban és fényben keresem utam......hogy vissza e térek , nem mondom biztosan . Merre visz a szél ...nem tudhatom . Veszélyes az út , de fel nem adhatom.   Sok vihar és szépség mi engem körülvesz  . Sok , sok fecsketársam ...őriz engemet . ...

Ne menj el ....kérlellek ...ne haggy magamra . Szeress még egy kicsit.....vonszolj magaddal . Hisz erőmet növeled .....békémet , benned lelem . Ne menj el ....szeress még .....drága kedvesem .    Istenem ...mond el neki ...mily fontos nekem ....mint tüdőmben levegő ....mikor érezhetem .  Tüdőmben levegő....lelkemben béke ...szívem dobbanását , csak melletted érzem ...

Megértettem ......megértettem , hogy nem akarsz ...hogy nem akarsz eléggé . Tovább lépek ....erős leszek ...az úton örökké . Lesznek napok , hogy úgy gondolom ...semmi sem elég jó .....akkor majd egy angyalt kérek , ki feletted is ott ragyog . Ugy éreztem ...talán mi ketten egymáshoz tartozunk.....de tévedtem , mert ezt te nem így gondolod . Tovább ...

Szivemen páncél .....rá te helyezted .....nem a te bűnõd , ezt én törlesztem . Fájni fog ...túlzottan is ....most utoljára ...kell kibírni .    Többé senki ne közelítsen ....összetört szivem ...már nem érez . Jó is az , hogy ily érzéketlen ....bántották már épp elegen . Felkelek hát újra ...

Köszönõm , hogy megbocsájtasz ...ha megbotlok új erőt adsz .  Gyenge léptem erősíted ....nem is tudod , mily fontos nekem . Sokszor külsőm mosolyt áraszt  ...de a bensőm olyan fáradt . Kapaszkodik ,, minden szóba ....minden kiejtett kedves mosolyba . Hisz oly szükség van a szeretetre ....éreznem kell a bensőmben . ...hogy kész vagy mindíg támaszt adni ......tépdelt ...

Álmodtam egy szép világot... táncoló lábakról . Fényes kecses tipellő  ragyogó pántjáról . Még kicsi voltam  ...s ha felvettem röpített a lábam ...azt álmodtam .... táncos vagyok  ... s ruhám  suhan utánnam .  Kecsességben ringat csillogó tipellőm ....pördülő ruhácskám könnyű mint a szellő ...

A legbecsesebb ...legfényesebb kincsem..... a te szived .  Őrzöm... védem ...ápolgatom ...mert annyi bántás érte . Kitörlöm én belőle.... a sok fájdalmat s rosszat ....hogy újra bízni tudjon ....a fénylő csillagokban . Elröpítem a napfény felé ....megmutatom a holdat . S ha viharba keverednénk erősen szorítalak . Tündérek közt ...