Szomjazó szivek járnak az úton .....kapaszkodni próbáltak ....de túl nehéz volt . Vékony ágak , tüskés bokrok ....megtartani reménytelen volt . Fújta a szél ....vihar roncsolta ....túlélni még ! ....Halkan suttogja . Kapaszkodtak a falevélbe.....zsendülő homály ....harmat tüzében . Próbáltak ők derűt találni ....életükbe napfényt táplálni . Újabb reggel ....újabb csapás ....nincs senki sem , kiben bízhatnánk ?! Úgy érzik ...nem bírják tovább ....s ekkor ...valami csodálatos világ tekint reánk . Bízni nem mernek ....a reménytvesztettek . S így kiáltnak .....nem engedlek közel ! Viszont ....olvad a jég ....szív melegszik .....jégtõrő jõn s lassan ébredezik . Éledeznek a szivek .....lelkek röpülnek . Egymást szeretve ......ÉLNI kezdenek ....