Amikor szivem magányos....rád gondolok . Lelkemben életre kelsz ....és én megragadom . A sok emlékkép , mint zenélő doboz ....Nyugtató hangja.... csilingel a gondolatom . Várom , hogy jelezz ....úgy vágyom rá.....hogy elmúljon végre a magány . S ekkor szólal meg a legszebb hang .....s a magány tőlem elszalad . Újra zenél , újra szól .....de most nem egy furcsa doboz zakatol . Nem......sokkal szebb zene ez fülemnek .....a hangod zenél .....ajkad énekel . .....s én táncra lobbannék , mert lelkem úgy lebeg .